Úgy gondolom, hogy nem én vagyok egyedüli, akinek ennyire szívéhez nőtt a - Székelyföld -. A vízesések moraja, a patakok csobogása, az erdők suttogása, a rétek illata. A pásztorok kurjantásai, a tehenek kolompjai a kis kápolna csilingelő harangja, esti imára hívja a híveket. Csodás naplementék, komor hegyek mind mind békességet áraszt a szívemben. A székelyek vendégszeretete, az ízes tájszólásaik, tréfáik, a finom ételeik tették vonzóvá. Nagyon megfogott még az emlékhelyek látogatása. / az 1000 éves határ, a csíksomlyói búcsú, a Madarasi Hargita, Hegyes tető.../ A könyvemben ezekből adok egy kis ízelítőt. Fogadjátok szeretettel, kellemes időtöltést kívánok!
Megtekintés